MENÜ

MAGYAR KRÓNIKA

Ne lopj! A kormány nem szereti a konkurrenciát.


Kövecses Tamás

Fél-országban... 

Fél országban félkenyéren 
félve mondom halk imámat, 
mert fél úr, s fél paraszt vagyok: 
misem jut a proletárnak. 
Félgőzzel megy itt az élet, 
félig sír, és félig mulat, 
félig mondott csak a mondat 
s az ölelés félmozdulat. 
Aki fönt ül, félvállról néz 
arra, aki alul ballag, 
s az, ha únja, félig harcol 
egy félkótya forradalmat. 
Bársonyszékben félfenékkel 
trónolnak a félistenek 
s köszönésül (vagy ki tudja?) 
ökölben van a fél kezed. 
Fél-hazámnak hívebb fia 
nincs nálam e félvilágon, 
hivatalban fél vagyok és 
félig rongy a nagykabátom. 
Szerelmemet félig élem, 
útaimat félig járom, 
kincseim féldrágakövek, 
-nappalom is félig álom.. 

Csoda-e hát, ha nem telik 
tőlem ki egy egész ének, 
s félbehagyom fél Petőfi, 
félig Ady versikémet? 
 


 Kövecses Tamás

 

Majdnem úgy, 

mint vén darázs, aki potrohán 
immár idétlenül és ostobán 
hordja a csíkos rabruhát ma is 
s kit elnézek-bár a hasonlat hamis- 
az árnyas ámbitusnak általam 
előléptetett két méter cementen, 
mert ő, tudom, mégsem hazátlan 
és lábaival kis szatyrába kenten 
cipeli nektárát a közös kasba, 
ahová darázsderekát beadva, 
bár fölzúdúlva, ám veszélyre sejtve, 
hogy brummogása eljuthat a sejtbe, 
vért izzad és csak attól balga-részeg, 
hogy tán kitünteti majd a darázsfészek 
s a harcban megszakadt darázsderékért 
kap majd egyszer egy "Derék Darázs" érmét. 

(Csoda, ha mézet nem hordok, se kérek, 
csak fullánkomban gyűldögél a méreg?)
Majdnem úgy, 


 

 

Kokárda helyett.

Egy 48-as honvéd-sírra 

Vadőrző volt a talján grófnál, 
de az nem tudta, mi az ékezet. 
Sebaj!- mondta és lett vadorzó 
(attól a gróf úr még nem éhezett). 
Nappal őrzött és éjjel orzott, 
mert a rablóhúst felettébb szerette: 
puskája csak sötétben durrogott, 
Világosnál a fegyverét letette.

Kövecses Tamás


Chi non arde non incendia...

 

Hiába jöttök már, az idvar árva, 
bedőlt pajtámon lóg vagy száz lakat, 
az égett csűrben ülök kulcsra zárva, 
mert magamra gyujtottam a házamat.

Nem gyújthattam mást, hiszen én sem égtem, 
nem voltam izzó máglyafény, zsarátnok, 
se erdútűz, se messiás-kezében 
nem hordott engem fáklyaként a látnok.

Jól megbosszúltam magam, szent haragban: 
gyujtogatni többé nem is fogok, 
csak füstölögve tovább egymagamban 
mint gyertyacsonk, sötéten pislogok.

(Azoknak akik dorgálnak, mondván, hogy mindíg csak bolondságokat írok..)


 



 

 

Honlap készítés ingyen

Asztali nézet